~ Elegem Van A Hipokrata Emberekből.

I was ashamed of myself when I realised life was a costume party, and I attended with my real face.

— Franz Kafka

~ 10 Év

Ennyi időm van arra, hogy utólérjem magam, azaz kompenzáljam a lemaradásaimat, majd felülmúljam magam. 10 évem van arra, hogy valamire való emberré váljak, hogy éljek a potenciálommal, kimaxoljam azt. 10 évem van arra, hogy eléggé váljak, majd annál is többé. Ennyi időm van arra, hogy a kis képzeletbeli birodalmam megalapozzam, mielőtt túl késő lenne, és fejemre omlana mindennek a gondolata. Legjobb az egészben, hogy csak az életem, a jövőm múlik rajta, hiszen élni szeretnék, nem pedig nyomorultként, éppen csak túlélni... Nem hibázhatok, az élen kell járjak és maximálisan kell teljesítsek!

/ A hegy sarkába szorítva; a káosz peremén járva /

In my mind, a true friend never relies on another's dream. The man who would be my friend must have his own reason for living, beyond me. And he should put his heart and soul into protecting his dream. He should never hesitate to defend it. Even against me.

Griffith, Berserk (1997), Episode 10: "Nobleman"

Sunset and Moonrise I love painting water refracting the sun and moon~

~ it hurts still though...

“We cannot simply sit and stare at our wounds forever. We must stand up and move on to the next action.”

— Haruki Murakami, 1Q84

Nem tudom mit tennék, ha netán valakinek igazán megtetszenék, bejönnék (bár ettől aligha kell féljek). Legyen kölcsönös az érzet vagy sem, attól tartok, hogy csak fájdalmat és csalódást okoznék. Őszintén szólva, nem tudom mit csinálnék. Vágyom a kötelékre, a szerelemre, barátságra, elfogadásra, megértésre és egyebekre tényleg, de már nem látom realitását ennek az egésznek...

/ vajon hagytam-e bármi hasznosat hátra a sebeken kívül... /

“Beware of destination addiction: The idea that happiness is in the next place, the next job, or even with the next partner. Until you give up the idea that happiness is somewhere else, it will never be where you are.”

— Unknown

~ Egyre több ember magányos, és úgy néz ki ez már egy vitathatatlan tény.

Sok ember úgy van, hogy szeretnének megértve lenni, szeretnék a szeretetet, a szerelmet, a törődést... KAPNI!

De ha már arról van szó, hogy kölcsönösség, akkor az már túl sok. Önzőség és érdek, empátia hiánya, a túl nagy választék, ki tudja még mi lehet az oka...

Nem tudom, talán nem vagyok való az emberek birodalmába. Még ha jól és tartalmasan is indultak a barátságok, párkapcsolatok, ismerkedések, egy idő után megszakadtak. Vagy az érdeklődés halt el, vagy még rosszabb, ghostolva lettem. Másik opció az egyoldalúság, az érzelmi szemetes, sírópárna, zseb-pszichológus szerep. S habár a ghostolás is váratlan olyan esetben, ha fontos személyekről van szó, az árulás, hátbaszúrás, és a megcsalás is kurvára kellemetlen tud lenni.

/ "Talán egyszerre vagyok túl sok és túl kevés" /

a posztot a magányos emberek, a szellemek, a szelektíven válaszoló emberek és a kellemetlen emlékek ihlették

U.i: nem mellesleg a kommunikációs képességek is sorvadnak, mint a nyári napon, kocsiban felejtett banán* 😭

*a kép illusztráció - nem ússzátok meg kép nelkül

~ Sacrifice & Lock In

Valószínűleg rövidebb életre számíthatok, mint az átlag és már így is sok időt elpazaroltam. Úgy érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő és egyre kevesebb van hátra, egyre kevesebbre elég a maradék. Fogy az esély, csökken a szerencse, s a világot elnézve egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ez a "rend és béke" sokáig fennmaradhatna. Azt hiszem itt az ideje áldozatokat hozni és komolyabban venni mindent, ha egy stabilabb, értékesebb jövőt szeretnék. Nem halogathatom tovább ezt az egészet.

/ Végülis csak a saját sorsom és a jövőbeli családfám múlik rajta... /