~ 10 Év

~ Az elsődleges vonzalom és a kompatibilitás közötti kapcsolat nem mindig áll átfedésben. Azt nem választhatjuk meg, hogy ki az, akihez egyből vonzódunk, és az is megtörténhet, hogy a vonzalom később alakul ki, de az is, hogy a már meglévő megszűnik. Ne ez legyen az egyetlen mércéd, főleg, ha eleve kapcsolatban élsz...

/ A vonzalom nem, de a cselekedet tudatos döntés kérdése! /

~ Világok között járok. Jártam lent is, és habár messze van a csúcs, jártam már fentebb is. Jártam az értelmesek között is, és azok között is, akiket csupán az ösztön hajt, a túlélés. Éltem szegénységben, elhagyatottság érzésében, és ha csak kicsit is, jártam szeretetben és szerelemben is. Gazdag még nem voltam, talán soha nem is leszek, de panaszra nincs okom. Világok között járok, de otthonra sosem találok. Mindenhol idegen maradok...

/ Várnak még világok! /

~ Már én se tudom miért, de az érzés lappangva még bennem él, és az élénk emlékképek olykor felbukkannak egy kis kínzó gyötrelemért.

/ ne menj

a romok közé... /

~ Néhány észrevétlen, az emberiségre és az egyénre káros dolog:

/ "Nekem nincs időm erre." - sajnos, gyakran nem trivialitások, hanem igenis fontos dolgok terén

/ "Nem akarok gondolkodni." - meh...

/ "Kihagyom az ilyet." / "Én kerülöm az ilyet témákat, mert..."

/ "Nem érdekel, nem az én dolgom, engem úgy sem érint..." - bárcsak ilyen egyszerű lenne, de majd fog, hidd el! :')

/ "Úgy is hiába, felesleges..." - I feel you bro, but... végülis ja, úgy is felrobban a Nap 4-5 milliárd év múlva, kit érdekel mi lesz holnap

Gyakori az ilyen, egyrészt, amikor kellemetlen vagy félelmetes szembesülni bizonyos dolgokkal, főleg abból adódóan, mert azok fontosak, mégis tehetetlennek ÉRZIK magukat az illetők.

Másrészt, van, hogy pusztán kényelmesebb, nem gondolkodni, nem cselekedni, kerülni a dolgokat, kihúzni a felelősség alól az embernek magát.

Természetesen fontos a kontextus is. DE! Ne csodalkozzon senki sem, ha az ilyen hozzáállás általánosításával, mindennapok részévé tételével elsősorban saját magával, de akár még másokkal is kibaszik.

/ Mostmár bekussolok, ígérem! /

~ Ahogy növök fel, egyre inkább döbbenek rá, hogy a felnőttek túlnyomó része sem igazán érett felnőtt. A felelősség vállalásától a mindennapi élet menedzseléséig, szopás amit csinálnak. Ez nem biológiai kor függvénye. Egy úriember azt mondta, némely felnőtt megreked a 12 évesek szintjén - nos, én úgy gondolom némely érett 12 éves még sértésnek is vehetné ezt az összehasonlítást...

/ - "...Azért telefonálok, mert ide lettem beosztva, és érdeklődnék, hogy..."

- "Hát én azzal meg mit kezdjek?"

Ó, bazdmeg, hát te vagy a főnök... 😭 /

~ Elegem van a hipokrata emberekből.

Azokból, akik A-t mondanak, de igazából B-re gondolnak, s közben mégis C-t cselekszenek.

Azokból, akik bort isznak, s vizet prédikálnak.

Azokból, akik üresen ígérgetnek, hitegetnek.

Azokból, akiknek szavait semmifélé cselevés nem fedezi.

Azokból, akik az észt osztják, hogy kinek, hol, mikor, mit, hogyan kéne tenni, de elfelejtik magukat is a számításba venni.

Néhányan csak elfelejtenek tükörbe nézni, viszont néhányan szándékosan kerülik azt. Mert kellemetlen érzés, mert fáj az igazság, ahogyan az is, ha netán nem úgy van, ahogy azt ők szeretnék.

Legalább lenne őszinte az ilyen ember, vállalná mindezt, és ne hazudtolná meg még önmagát is...

Ha nekem ég a pofám és szégyellem magam ilyen esetekben, Te miért nem?🤔

This generation really makes the most loving people never want to love again.

~ it hurts still though...

“We cannot simply sit and stare at our wounds forever. We must stand up and move on to the next action.”

— Haruki Murakami, 1Q84

~ Emptiness And Silence Around ~

─ Hisham Siddiqi