Fact Check: 1848. Március 15. Megemlékezés - 1848. March 15. National Holiday, Where Both Parties

~ Azon tűnődöm, hogy egyáltalán milyen tartalmakat osszak meg itt. Már ez, a sokadik tumblim is elég kaotikusra sikeredett. Személyes legyen, vagy kevésbé az, esetleg naplószerű? Reblogoljak vagy sem? Milyen témáról írjak és miről ne... Talán valami pozitívabb, építő jellegű legyen, de azért leírjam, ha valami szarság van vagy ne... Esetleg töröljem megint? Azt hiszem ez a blog legalább annyira kaotikus, mint én vagyok, viszont így is csak egy szelete az egésznek.

/jdjhgjwajakwiwknfhf/

“I’ve reinvented myself once. And I can do it again.”

— Brandon Stanton, Humans of New York

Átmeneti Ember. Azt hiszem ez vagyok Én mások számára. Egy beszélgetőtárs egy átmeneti időszakra. Tanácsadás, meghallgatás, zsebterapeuta, sírásra ölpárna, érzelmi szemetes láda, materiálisan és immateriálisan segítő Sziddhárta . A törődő beszélgető partner, aki ott van ha kell, még akkor is, ha már nem kell úgy igazán...

Egyoldalú vakáció, így a kölcsönösség felesleges. Éles kanyar, visszavonulás, nem kell igazán többé ez a "lelkitárs". Unalmassá vált, és már nem igazán van amúgy se mit meghallgatni, nem kell többé segítséget kérni, kapni. Lehetséges opció a ghostoló vagy a visszatérő unatkozó, esetleg kolduló.

/ S naívnak lévén; ott vagyok ha kell... /

“Minden jövőre vonatkozó terved megsemmisülhet egyetlen pillanat alatt.”

— Nicola Yoon: A Nap is csillag

“I’m a jack of all trades… a little better than most at everything, but I don’t shine at anything.”

Judeau, berserk

~ Elegem van a hipokrata emberekből.

Azokból, akik A-t mondanak, de igazából B-re gondolnak, s közben mégis C-t cselekszenek.

Azokból, akik bort isznak, s vizet prédikálnak.

Azokból, akik üresen ígérgetnek, hitegetnek.

Azokból, akiknek szavait semmifélé cselevés nem fedezi.

Azokból, akik az észt osztják, hogy kinek, hol, mikor, mit, hogyan kéne tenni, de elfelejtik magukat is a számításba venni.

Néhányan csak elfelejtenek tükörbe nézni, viszont néhányan szándékosan kerülik azt. Mert kellemetlen érzés, mert fáj az igazság, ahogyan az is, ha netán nem úgy van, ahogy azt ők szeretnék.

Legalább lenne őszinte az ilyen ember, vállalná mindezt, és ne hazudtolná meg még önmagát is...

Ha nekem ég a pofám és szégyellem magam ilyen esetekben, Te miért nem?🤔

~ Én legbelül, miközben majd szét esem, de stílusosan próbálom egyedül tartani magam és kihozni mindebből valamit, mielőtt túl késő lenne😂 (🥶🥹)

“Beware of destination addiction: The idea that happiness is in the next place, the next job, or even with the next partner. Until you give up the idea that happiness is somewhere else, it will never be where you are.”

— Unknown