~ Te belemennél, ha csak rövid ideig tart?
Ha azt nézzük semmi sem tart örökké, és hülyeség lenne arra várni, hogy "majd ha eljön a megfelelő idő" hiszen gyakran vált az ember életstílust is. 8 év ált. suli, 4 év középsuli, 3-6 év egyetem, vagy egyből meló, élőléptetés, áthelyezés, teljes meló váltás, tovább/átképzés, költözés, személyiség és életcélok változása, akármi. Na és most nézzük ezt két emberrel egyszerre...
Egyrészről hülyeség a "majd ha minden patika lesz, akkor megtalálom az életem végéig tartó szerelmet" nézőpont, másrészről az is hülyeség, ha az ember ösztönei által hajtva fűvel fával menetel, miközben az élete egy "shit tornado".
Ki/mi szabja meg mi a helyes? Mennyiség, minőség, időtartam miegyebek? Mindent bele, vagy csak lábujjhegynyit? Mi van ha csak 4 hónap, vagy 4 év, vagy akár 4 évtized? Mi van ha csak átmeneti, de jó volt amíg tartott és jól is váltok el? Netán 4 évtized és 3 gyerek után jobb szarul elválni?
Végén már a fejem is belefájdul a túlgondolásba és arra jutok a racionalizálással, hogy jobb egyedül... de mégis, mintha valami hiányozna itt bent. 💟
/ confusion level 100% /
~ Sacrifice & Lock In
Valószínűleg rövidebb életre számíthatok, mint az átlag és már így is sok időt elpazaroltam. Úgy érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő és egyre kevesebb van hátra, egyre kevesebbre elég a maradék. Fogy az esély, csökken a szerencse, s a világot elnézve egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ez a "rend és béke" sokáig fennmaradhatna. Azt hiszem itt az ideje áldozatokat hozni és komolyabban venni mindent, ha egy stabilabb, értékesebb jövőt szeretnék. Nem halogathatom tovább ezt az egészet.
/ Végülis csak a saját sorsom és a jövőbeli családfám múlik rajta... /
~ Világok között járok. Jártam lent is, és habár messze van a csúcs, jártam már fentebb is. Jártam az értelmesek között is, és azok között is, akiket csupán az ösztön hajt, a túlélés. Éltem szegénységben, elhagyatottság érzésében, és ha csak kicsit is, jártam szeretetben és szerelemben is. Gazdag még nem voltam, talán soha nem is leszek, de panaszra nincs okom. Világok között járok, de otthonra sosem találok. Mindenhol idegen maradok...
/ Várnak még világok! /
~ Úgy érzem, jelenleg nem igazán van kedvem a dolgokat részletezni, magyarázkodni. Az esetek túlnyomó részében úgy se lenne semmi értelme. Belefáradtam, unom már. Inkább csak járom a magam útját és csendben cselekszem.
/ Szia. Semmi. Nem tudom. És veled? /
/ Mi is a valóság? /
* a képnek semmi relevanciája nincs a szöveghez
“Just because it’s illogical doesn’t mean it’s wrong.”
—
Fuwa Aika from Zetsuen no Tempest
😂😅
Arguably one of the funniest ways to begin a novel
~ Maybe everything will reach a pointless end. Maybe there is no purpose in this existence, it is all futile. Maybe it is the last encore, without an afterlife. Maybe all we have is this last one shot. Why not find or create your own meaning? Why not make it beautiful and fill it with love and joy? Why should we fuck up it all? Why not turn it all into a prosperous, aesthetic ending?
Enjoy together the last encore!
/ Domus Aurea /
Néhányan azért lépnek be az életedbe, hogy jobbá tegyék, mások meg azért, hogy megkeserítsék.
Nicola Yoon: A Nap is csillag
~ Nem tudom leszek-e valaha egész, elég, s egy darabban...
/ Néha fájnak a törések énem porcelánján, és olyan, mintha a szilánkok olykor-olykor belém hasítanának... /
én sem értem, de fáj valami itt bent...